IGEN SOKAKNAK !!!
Nem üröm, hanem öröm a krónikus degeneratív betegség!
Ezt a látszólag értelmetlen és magyarázhatatlan címet több évtizedes beteg ellátás alapján teljes felelõséggel állítom!!!
A levelem végig olvasása után ez mindenki számára világos és egyértelmû lesz.
Szerkesztõségünkhöz számolatlanul érkeznek azok a levelek, amelyekben a krónikus degeneratív betegségben szenvedõk elpanaszolják, hogy a gondos szakorvosi ellátás mellé, mindég megkapják:
Hölgyem, Uram!…tanuljon meg együtt élni a panaszokkal, tünetekkel.
A diétás tanácsadás pedig: tartózkodjon attól, ami nehezen emészthetõ
A harmadik: három hónap múlva kontroll, ahol megállapítják, hogy az állapot vagy stagnál, vagy romlik. Felírják az esedékes fájdalom csillapítót, elkezdik a következõ fizio terápiás protokollt, elkezdik, vagy folytatják a gyógytornát, amit a beteg vagy felvesz, vagy nem.
Hivatásomnál fogva a krónikus degeneratív betegségben szenvedõknél elsõnek azt próbálom kutatni, hogy kinél miért, hogyan és milyen utat bejárva alakult ki a jelen állapot, ebben mennyi az örökletes faktor és mennyi amennyit a kliens maga szedett össze.
Önöknél, akik a szerkesztõséghez fordultak, szintén megtörtént ez a mély lélektani elemzés és megállapítottuk, az élet terhei tartósan meghaladták a teherbíró képességet, sem családon belül, sem a munkahelyen nem volt senki akinek feltûnt volna, a már igavonóként végzett egyre monotonabbnak tûnõ munkavégzés, családi feladat ellátás.
Számtalanszor elmondtuk : a léleknek van teste, nem a testnek lelke. Mit értünk ez alatt?
Semmi mást, mit azt, hogy a lélek kondicionáltsága az, ami meghatározza a vegetatív idegrendszer szimapatikus, paraszimpatikus egyensúlyi, vagy egyensúlytalansági állapotát.
Mit jelent ez a hétköznapokban?
Megy az élet a maga útján, s kinek kinek a sorsa szerint jönnek szemben a feladatok.
Ez már kihívás az élettõl, s tõlünk függõen, a lelkünk kondicionáltságától függõen magunk döntjük el, hogy ami elõttünk áll, azt erõnket koncentrálva, megoldjuk, vagy összeroppanunk alatta!
Mind a kettõ steressz állapot, de az elsõ esetében eu azaz boldog stresszrõl beszélünk, amikor is becsülettel végig harcoljuk, amit a sors elénk tett, s utána jön a nyugodt, boldog pihenés, vagy mindjárt az elején megadjuk magunkat, s eredmény az önmarcangolás, önvádaskodás, ami energeetikailag lényegesen több ATP-t haszál fel. Ez utóbbi a distressz állapota. Hasonlóan disteressz állapota az is, amikor egymásután annyi a megoldandó feladat, hogy arra a szervezet hosszútávon már képtelen válaszolni.
Úgy mondja a köznyelv. XY betegségbe menekült!!!
Igaz-e ez az állítás? Igen, mélységesen igaz, mert mielõtt a szervezet teljesen összeomlott volna, az immungyöngeség vagy valamely heveny fertõzõ betegségnek adott szabad utat, vagy az örökletes hajlamnak megfelelõen kialakul valamely krónikus degeneratív betegség.
Ezek kialakulási sorrendjérõl számtalan cikkben adtam tájékoztatást!!!
A krónikus degeneratív betegségek kialakulásában közre játszanak a lelki okokon kívül a környezeti ártalmak, a helytelen, egyoldalú táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a vitális anyagok/vitaminok, makro, mikro elemek, egyéb biológiailag aktív anyagok / részleges, vagy teljes hiánya .
A betegségben szenvedõnek valamije fáj, nehezen mozog, fáradt, erõtlen, meghízik, vagy lefogy, sápadt, fakó az arca, bõre vagy ráncos, vagy ödémától duzzadt, emésztése, kiválasztása megromlott, izzad, vagy lázasan százaz a bõre, rosszul kapja a levegõt stb stb.
Amikor a rendelésen beszélgetünk az életcélról, általában azt jelölik meg, hogy ne fájjon, tudjak mozogni, könnyebb legyen a hétköznapi élet.
Innen változik meg a címben leírt helyzet, hogy áldás, vagy átok a kialakult helyzet, s ennek a gondolati érzelmi állapotnak a megfordítása valóban a gyógyítás mûvészete!
Elsõ hogy a beteggel megértessük, hogy az nem lehet életcél, hogy ne fájjon, stb.
A cél valamely családi vagy egyéb esemény kitûzése, pl. ötvenedik házassági évforduló kellõ megünneplése!!!
Ezután megbeszéljük, hogy a mai napi helyzet figyelembe vételével mik a teendõk, hogy ezt a célt el is érhessük!!!
Innen már nem betegség elleni küzdelemrõl van szó, hanem egy nemes életcél elérése érdekében végzett tevékenységrõl, aminek vannak dietetikai, funkcionális élelmiszer kiegészítõi , gyógynövény tea fogyasztási, fizio és egyéb terápiás személyre szóló formái.
És akkor hol jön az áldás???
Meg kell értetni a hozzánk fordulóval, hogy mindenkinek van önmagához képest valamely gyönge pontja. Ezt úgy kell felfogni, mint a gépkocsiban a piros kontrol lámpát, Örülni kell, hogy jelez, nem engedi az egészet egyszerre össze omlani.
Ha ismerjük saját szervezetünk gyönge pontjait és annak jelzéseit, akkor egyértelmû, hogy életvezetésünket azonnal ellenõrizni kell, mert valahol letértünk a saját útunkról.
Egymással sohasem szabad összehasonlítani magunkat, mert mindannyian más genetikai kód vagyunk, más az alkatunk, anyagcsere típusunk, asztrológiai jegyünk, más pszicho szociális környezetben élünk, tehát mások a válaszolandó, adaptációs feladataink.
Csak önmagunkkal szabad az összevetést végezni, de a hipohondria határain belül.
Ha megismerjük önmagunkat, akkor pontosan tudjuk, hogy minden szempont figyelembe vételével hol vannak a személyes korlátaink!! Megismerve a korlátokat, azon belül szabad akaratunk szerint azt csinálunk, amit akarunk, nem eshet bajunk.
Tudjuk, tapasztaljuk, ha a korlátokat bármerre átlépjük, a szervezet kényes egyensúlyi helyzete azonnal reagál valamely nem kívánatos formával.
Innen már természetes, hogy a krónikus degeneratív állapot-nem betegség-jelzés, hogy átléptük a határainkat, valamit változtatni kell.
Ha ezeket a saját személyre szóló törvényeket betartjuk, akkor az irreverzibilitás határain belül életünk helyes mederbe terelõdik és a mértékletesség, a tudományos önismerettel irányított életvezetésnek a hosszú, boldog, egészséges élet lesz a hozadéka.
Tehát igaz amit állítottam, a krónikus degeneratív betegség nem átok, hanem áldás, ha ezt a filozófiát és a hozzá fûzõdõ praktikumot személyre szólóan elfogadjuk és hosszútávon be is tartjuk.
Szeretettel Béky László