A kezdetek és õsi filozófiák, s a tudomány mai paradigmái.

Az Universum energetikailag nyílt dinamikus rendszer – egy eleje volt az egész rendszernek – a TEREMTÉS – s egy vége lesz – állítólag 10 a 138-ik év múlva. Magát a kezdetet mintegy l5 milliárd évre teszik, +- néhány milliárd év- ennek a neve Õsrobbanás- innen indul az egész élettelen és élõ rendszer önszervezõdése, Isten törvényei szerint.

Ezen a rendszeren belül az élõ anyagra is az egyensúlyra törekvés a jellemzõ. Ez az állapot, azonban sohasem valósul meg, mert az élet alaptörvénye a mozgás – a változás. – Abszolút egyensúlyi állapot éppen ezért nincs – és nem is lehet. Sok esetben éppen a szélsõségesen megbomlott egyensúlyi állapot indukálja a szélsõséges válaszreakciókat, s billenti ki az egyensúly helyreállítása céljából az élõ szervezetet – (pl. – meghûlés, – láz).

A risik (tisztánlátók) által a védikus kultúrában, “megálmodott” és magas szintre emelt filozófiai és gyógyító elméletek, valamint a HKO (hagyományos kínai orvoslás) filozófiai alapjai a mai kor biofizikai kutatásai szerint, szinte mindenben igazolást nyertek és nyernek. A molekuláris biológia, a biofizika, a matematika, a részecske elmélet, amely mind az élet elemi építõ köveinek filozófiáját és materiális mûködését kutatja, tucatnyi Nobel díjjal került társadalmilag elfogadottságra. A mai kor tudományos paradigmája lépésrõl lépésre érteti meg velünk azt a hallatlan rendet, amely valamely egyetemes rendezõ erõ nélkül nem mûködhet. A természeti törvények a Teremtõ akaratának megnyilvánulásai, s ezeket elutasítani végtelenül tudománytalan.

Az Universumban négyféle alap erõ létezik, s ezek egymásra gyakorolt hatása alakítja ki valamennyi egyéb erõforrást.

Elsõ a gravitáció-ez a leggyengébb erõ, hatalmas távolságokra is hat, s a két bolygó és égitest közti erõk összeadódnak, s hatalmasra növekednek. Egyes elméletek szerint dimenzióváltásos térgörbületrõl van szó, ahol a tömeg nélküli graviton a gravitáció kiváltója.

A második erõ az elektromágnesesség- negyvenkétszeres nagyságrenddel nagyobb az ereje az elõbbinél. Egyformán tartalmaz pozitív és negatív töltéseket. E hatások indukálják a keringést a saját pályákon. Ha egy elektron beljebb lévõ pályára kerül, energia szabadul fel, s valódi foton keletkezik!!!

A következõ, azaz a harmadik erõ a gyenge magerõ. Ez a rádióaktivititás tartománya.

A negyedik erõ az erõs magerõ. Ez az erõ tarja össze a kvarkokat/eddig ismert legkisebb 3 egységbõl álló részecske/ a neutronokban és protonokban.

A molekuláris biofizikus kutatók most a különféle erõk elemi egységeinek különbözõ kombinációin dolgozva próbálják modellálni, s ezeken keresztül megérteni az élet lényegét- (hány ezer éve van még erre az emberiségnek? )

Ha az élõ anyaggal bárminemû energiaközlés történik – legyen az mechanikai – elektromos – elektromágneses – az egyben információ – azaz formaképzõ erõ is, amire megindul a válaszreakciók sokasága.

F. A. Popp már az 1980-as években utalt arra, hogy a sejtekben másodpercenként mintegy 3X10 16-ik kémiai reakció megy végbe.

Ezek a reakciók lényegileg a sejtszintû alapreguláció megnyilvánulásai.

A szervezetben a kívülrõl bejutó anyagok – táplálékok – a molekuláris oxidációval elbomlanak. – Ezt a folyamatot sejtlégzésnek nevezzük – s eredményeképpen energia szabadul fel, ami a sejtekben raktározódik el. – Ez az energia szolgál az élet fenntartására – az alapanyagcserére és a funkciókra, – azaz az önfenntartásra és fajfenntartásra.

Mi történik a sejtben? -hogyan fejlõdik a sejt szervezetté?

Korábban a sejtet úgy, mint az ókorban az atomot (oszthatatlan), elemi oszthatatlan résznek képzelték. Ma már tudjuk, hogy az egész élõ rendszer – betegség, egészség szinten nem más, mint a sejtszintû alapreguláció diszharmóniája, illetve harmóniája.

A Teremtõ úgy alkotta meg az élõ organizmusokat, hogy az elemi õs sejtek differenciálódása révén – morfológiai és funkcionális variációk sokasága alakuljon ki.

Az információ, azaz a formaképzõ jel kívülrõl érkezik a sejthez – ezek részben materiálisak (pl. hormonok) – részben biofizikaiak – (elektromágneses) jelek.

A sejt a külsõ információra válaszol, de nem csak ugyanolyan szinten, amilyen szinten a jel érkezik

A sejtben megkülönböztetünk u.n. szupramolekuláris részeket – ezek a sejthártya a sejtmaghártya, a multienzim rendszerek – s ide tartozik a sejt saját idegrendszere is, amelynek részei citoszkeleton és a filamentum – azaz a fonalrendszer.

A citoszkeletont úgy nevezett dinamikus gél szerkezetû víz veszi körül, melynek feladata a sejtosztódás, a sejtmozgás szervezése, valamint az egész neurotranszmitter rendszer szervezése. A dinamikus kifejezés azt jelent, hogy ez a víz képes struktúráját állandóan a mindenkori feladatnak megfelelõen változtatni, mégpedig a holografikus rendszer által vezérelve. – A neurotranszmitter rendszer a sejtek közti információs rendszer, melynek kémiai és biofizikai egységei is vannak. A szupramolekuláris rendszeren kívül ismerjük a sejt organellumok (szervecskék) rendszerét.

Ezek közé tartozik a sejtmag, a mitokondrium, a citoplazma, a zárványok.

Mindezek összességében a sejt részben önálló, részben társas kapcsolatok szervezõdésének elemi egységei, ami az õssejtekbõl a külsõ információ hatására alakul olyanná, amilyenné a funkció vezérli.

Azonos funkció végzésére összeállt sejteket szövetnek nevezzük, ezek a sejtek morfológiailag is közel azonosak.

Ismerjük a hám, kötõ és támasztó, izom és idegszövetet.

A különféle szövetek egy cél érdekében lévõ társulása a szerv, ezek harmonikus együttmunkálkodása szervrendszer – s ezek összessége a szervezet.

Kapcsolat a szervezet és külvilág között: védikus, HKO és modern szemlélettel:

A szervezet komplex élettani egység, amely a fizikai szinten kívül energetikai és informatikai struktúrával is rendelkezik.

A külvilággal lévõ kapcsolati rendszere – Selye János Nobel díjas professzor szerint -elfogadó, eltûrõ, adaptogén azaz alkalmazkodó – vagy védekezõ. – Ez utóbbi elõször energetikailag aktív szakaszból áll, késõbb, ha ez a szakasz eredménytelen, jön a kimerülési fázis. Az abszolút ingermentes állapot éppoly káros, mint a túlvezérlés.

Ismert a gyógyászatban a mikroterületi (fül, iris, talp, kéz, orr, száj, skalp) ingerterápia, s ezek a természetgyógyászatban az egész Földkerekségen elterjedt, orvosilag ellenõrzött, bizonyítottan hatékony rendszerek.

Ismert a keleti filozófiából az úgynevezett aura rendszer. Ezt a rendszert mintegy 5. 000 éve ismeri a védikus orvoslás, s a gyógyító elmélet és praktikum- kellõ szakértelemmel végezve- elõsegíti a szervezet öngyógyító rendszerét. Tekintettel arra, hogy a Teremtõ nem tett különbséget ember és ember között- ezt a fajta terápiát vallási és faji hovatartozás nélkül kellõ szakértelemmel el lehet végezni.

Mi a hasonlóság a két rendszer között?

Zhang (Csang) és Hameroff bizonyította, hogy a szervezetben – minden kis mikroterületen – az egész szervezet hologramja megjelenik. A holografikus mezõk kutatásában Gurvics világviszonylatban is élenjáró kutatásait Nobel dij fémjelezte.

Hasonló eredményre jutott Sheldrake a morfogenetikus mezõ elmélet kidolgozás által.

Hogy is mondta Hermes Trismegistos?

Mint… fent-úgy lent, mint kint-úgy bent- s a cseppben benne van a tenger… Mi ez, ha nem zseniális elõrejelzés évezredekkel korábbi idõkbõl.

Ez a hologram nem felezõdik be a bõrünknél, hanem körül veszi a testet, s lényegileg feloldódik – azaz egyre substilisebb lesz – a téridõ dimenzióban.

Ennek ismeretében már elfogadhatóvá válik az aura terápia, megérthetõvé válik az agykontroll és más úgynevezett spirituális gyógyító módszer, – bár ezek bizonyíthatósága, eredményessége még igen sok hibaforrást tartalmaz. Ezt a fajta gyógyító rendszert és módszert-noha, bizonyítottságát Nobel díjak sokasága fémjelzi ,egyes vallási körök- kellõ szakmai ismeretek hiányában, sajnos elutasítják és az ördög mûvének, tartják Olyan ez, mit, a setét középkorban a geocentrikus és heliocentrikus világkép csatája, s egy sor kiváló tudós máglyahalála. Az 1940-es évek végén Nakatani professzor a vese meridiánon végzett kísérletei alapján biológiailag aktív u.n. jól vezetõ pontokat talált, amit Rio-do-raku rendszernek nevezett el. Professzor Becker bizonyította, hogy minden idegsejt körül létezik egy információküldõ és vevõ rendszer – ez az idegrendszertõl teljesen függetlenül mûködõ félvezetõ rendszer. Erre a rendszerre már Szentgyörgyi Albert is utalt.

A H. K. O.-ból ismert akupunktúrás pontok is egy kommunikációs rendszer részeit képezik.

Zhang és Popp szerint a szervezetben u.n. utazó hullámok alakulnak ki, amelyek a csontokról, fasciáról, izomról stb. visszaverõdnek – e hullámok amplitúdói a biológiailag aktív pontok – azaz az akupunktúrás pontok. E pontokat az interferencia hozza létre – s ezt az élõ szervezet folyamatosan reprodukálja.

S ami talán a legdöbbenetesebb analógia: Az ajurvédikus filozófia az energia áramlását a 3 fõ nádi /energiacsatorna/ mellett 72. ooo al nádiban detektálja, s a mai modern orvosi biofizika által bizonyított lazarostos kötõszöveti információáramlás lényegileg ugyanezt bizonyítja.

Az alapreguláció:

Az alapregulációs rendszer elemei

– kötõszövet
– extracelluláris folyadék
– kapillárisok
– bipolimerek (glükóz aminoglikánok, proteoglikánok)
– struktúra fehérjék

Az alapállomány feladatai

– raktározás
– továbbítás
– energia és információközlés
– gyökfogó képesség regulálása

Az oxigén és hidroxil gyökök kis mennyiségben serkentõek, nagy mennyiségben a szervezetet károsítják.

Ezek az u.n. szabadgyökök a sejtosztódást is diszharmonizálják és elõsegítik az atípusos malignus sejtek kialakulását.

A homeosztázis csak az egész alapregulációs rendszer egyidejû összehangolt mûködésével valósul meg.

A rendszer mûködését az alábbiak nehezítik meg.

1. materiális tényezõk

– diszharmonikus levegõ, folyadék és táplálék bevitel. Ezek következményei:

– megzavart bélflóra
– kóros soványság
– kóros elhízás
– toxicosis – gyógyszerek
– vegyszerek
– nehézfémek
2. energetikai tényezõk

– természet elemeivel megzavart kapcsolat – azaz urbanizáció és geopáthia.

3. informatikai tényezõk

– tartós lelki stressz, adaptáció romlása, kimerülés.

Az élõ szervezet tehát a külvilággal elektromágneses ritmizáló jelekkel kommunikál. Ezen jelek idõ intervalluma a pár milliomod másodperctõl – évmilliókig terjedhet.

Az adaptáció és alapreguláció tehát nem biokémiai, hanem biofizikai rendszereken keresztül valósul meg.

Ebbõl adódóan a betegségek fizikai színtû manifesztációját megelõzi az energetikai diszharmónia, azaz a sejtszintû alapreguláció biofizikai zavara. –

Amíg egy betegség eljut a klinikai szintig, egy sor úgynevezett prae fázison át, kell esnie:

– a genetikai adottság, az u.n. locus minoris resistenciae pontok egyedileg kódoltak

– a prae klinikai fázis idõ igényes – bár, lehet azonnali hatású is – ez az u.n. tartós stressz hatás tartománya

– ezt követi a reverzibilis szümptomák megjelenése – pl. alkalmi glükóz intolerancia, átmeneti funkcionális zavarok

– végül megjelennek az irreverzibilis szümptomák, amikor a morfológiai és funkcionális rendszerek díszfunkciója fixálódik.

A biofizika alapjai:

A biofizikai kutatások eljutottak arra a szintre, hogy az évezredes filozófiák által detektált ultrafinom energetikai rendszereket mûszerrel, méréssel bizonyították.

Popp 1983-ban kimutatta, hogy az élõ sejtben a kémiai tevékenységet elektromágneses tevékenység elõzi meg, ezt a DNS-bõl történõ foton kibocsátás követi – majd ezt követi a sejtosztódás és a további szabályozási folyamat.

A sejt – szövet – szerv – szervrendszer és szervezet jellemzõ karakterisztikájú, saját rezonanciával rendelkezik, – amely a materiális és energetikai információkon kívül a mentális rezgéseket is detektálja.

Adey (1986) és Lawrenc (1991) bizonyította, hogy a sejtek elektromágneses kommunikációba történõ bekapcsolására csak meghatározott intenzitású jelek alkalmasak.

Ez az u.n. Adey ablak törvénye.

Elgondolkodtató, hogy az egész asztrológia nem Adey ablakok rendszere?- ezzel a kérdéssel majd a csillagászati bio matematikai kutatások fognak mélyebben foglalkozni- de egyes részei már ennek a filozófiának is részben bizonyítottak.

1978-ban O. Keefe és Nodel kimutatta, hogy a hyppocampus 7, 8 Hz-es rezgésével megegyezõ u.n. Schumann hullámok rendszere, mintegy alapinformációként egyetemes egyenértékként szerepel az elõgerinchúrosoktól egészen az emberig az egész Föld kerekségen.

Az élõ szervezet tehát nyílt dinamikus rendszer, amely a környezet igen gyenge

elektromágneses tevékenységétõl függ.

Az igen alacsony elektromágneses tér hatására az élõ anyag választ ad – mégpedig individuálisan. – Ezek a válaszok a biorezonancia alapjai – ugyanis a szervezet belsõ anyagcsere – folyamatait is extrém alacsony interzitású fotonok vezérlik.

Az u.n. biokibernetikai rendszerek szabályozzák, ritmizálják az egész alapregulációt.

Ennek ismeretében a biofizikai feedback in vívó folyamatában detektálja az alapregulációt.

Mindezen folyamatok ismerete már a három dimenzióban nem fér be.

A hosszúság, szélesség, magasság – mélység mellé a negyedik az idõ – majd jön a gravitáció.

A következõ dimenzió mindezek kapcsolata a korábbiakkal – tehát a téridõ egyidejûség. Majd jönnek a magasabb dimenziók – éteri, asztrál, kozmikus – és polimorf dimenziók, melyeket a matematika napi gyakorlatban alkalmazza.

S mi ez, ha nem a több ezer éves védikus rendszer mai matematikai modellje, amely már 10 dimenziós rendszerben gondolkodik és mûködik.

Az élet nem más, mint magasan szervezett nyílt dinamikus rendszer, melynek alapja a sejtszintû alapreguláció.

A sejtek, szövetek frekvencia spektrumai mások normális és mások patológiás állapotban.

A spektrum a nagyon rövidtõl az extrém hosszú hullámig terjedhet az az 1 Hz-tõl a 10 a 18 -ik Hz-ig.

Ezek szerint a betegségeket a prae stádiumban az elektromágneses rezgések nem csak kísérik, hanem elõ is idézik.

Az õsi filozófiák tehát egyre újabb és újabb bizonyítást nyernek a biofizika területérõl – s mind az a kezelési mód, amelyet a hiteles terapeuta végez, megegyezik a mûszeres diagnosztikával és terápiával, azaz a zavaró mezõ kezelésével, meridián, csakra és aura terápiával, mentális sejtszintû programozással.

A szervezet elemi egységeit, a sejteket – a sejtszintû alapreguláció harmonizálását kell tehát minden terápia középpontjába állítani, a mentális pastoráció egyidejû elvégzésével.

A geopáthiának nevezett jelenség /Hartmann háló, vízér, érctelér stb. / a szervezet alapregulációs rendszerét zavarja meg. Nem, engedi, hogy az intra és extra celluláris víz rendezett struktúrájú legyen, megzavarja a lazarostos kötõszövetben, de egyéb szövetekben is az informatikai input és autput rendszereket, így nem tud létrejönni a holografikus repozíciós elõkép, s elmarad az öngyógyítás. A fals információk hatására pedig a locus minoris resistenciae pontokon kialakulnak a betegség tünetei.

Vannak azonban a Föld Anyának olyan kitüntetett pontjai, ahol olyan biomagnetikus rendszerek mûködnek, amelyek az alapregulációt elõsegítik, s ennek következtében megindulnak az öngyógyító folyamatok, függetlenül a betegség eredetétõl. Természetesen az öngyógyításnak az irreversibilitás szab határt.

A bioenergetikai gyógyítások lényege.

A holografikus rendszeren keresztül valósul meg valamennyi rontó és javító energo informatikai rendszer, kezdve a kimondott szótól, a gondolaton keresztül, a csillagok, bolygók égitestek hatásáig- minden kerek e világon.

Amennyiben tényleges gyógyítás történik, az nem más, mint az imaginatív funkcionális hologram megfelelõ módon történõ kialakítása.

A kialakítás lényegileg kauzális szintrõl indul, de asztrális szinten valósul meg. Ennek vannak horizontális- térbeli, vertikális, azaz idõbeli, és együttes megvalósulási módjai. Általában téridõ egyidejûségrõl beszélünk-, amikor a múlt, a jelen és a jövõ mindég együtt van jelen, mégpedig az úgynevezett információs “kúpon” belül, amelyiknél az információ mindaddig távolodik a kozmikus térben, amíg a térgörbülettel vissza nem érkezi, azaz az idõ visszatér önmagába.

Az emberi agy is képes a lokális hipertérgörbület kialakítására illetve a téridõ egyidejûségben való megjelenésre, valamint az imaginatív funkcionális hologram bárhová közvetítésére. Ez multilokációs rendszerben mûködik, egyszerre van jelen az állandóan változó jelenidõben a múlt és a jövõ is.

A spirituális gyógyításban az aura asztrális régiójában imaginatíve megjelenítjük elõször a funkciót-, azaz azt az információt közöljük, hogy: jól mûködik, majd ezután következik a forma- az, hogy mi mûködik jól. Ez már a sejtszintû mentális programozás, valamint az aurának kézzel történõ terápiája, valamint a szövetek, szervek szervrendszerek és egész szervezet jól mûködõ morfológiai rendszerének imaginálása. Az egész rendszerben együtt mûködnek az intra és extrasens módszerek, a különféle agykontrol technikák, valamint, részben a kézzel történõ rehabilitációk is. Minden energetikai gyógyításnak ez a lényege, ez a filozófiája.

Az eltérések a megvalósulások, a kivitelezések módjaiban vannak. Ki-ki saját személyes spirituális útjának állomásai alapján képes az energetikai, informatikai terápia megvalósítására. Az imaginatív funkcionális hologram nem más, mint az ókori bölcs Kapila által megálmodott szellemtest fizikai testet vezérlõ része. A szellemtest tulajdonképpen az akashában, holomezõben, pszi mezõben, morfogenetikus mezõbe megmaradt eredeti holografikus lenyomat, mely dimenzíonálisan a legmagasabb szintekrõl vezérli az alsóbb szinteket a hologram materializálódásának útján. Ez az állandó oda vissza kapcsolat részben a csakra rendszeren, részben a finom szerkezetû testeken keresztül valósul meg, s amíg normálisak az élettani folyamatok, a neve alapreguláció, s ha patológiásak, akkor a neve öngyógyítás. A gyógyításnál mindég a funkció elsõdlegességét kell szem elõtt tartani, s azokat az akadályokat elhárítani, amelyek ennek az útjában állnak.

A termékenyítés pillanatában létrejön a kapcsolat a hologram, s a materia azaz a megtermékenyített petesejt között, s a halál pillanatában véglegesen megszûnik ez a kapcsolat, s hogy mi lesz a hologrammal, az már nem ennek a dolgozatnak a témája. Ez a nagy világvallások alapvetõ filozófiai különbségébõl ered. A hologram és a lélek közt kell lennie valami analógiának, de hogy az mi, annak megismerése a távolabbi jövõ feladatai közé tartozik.

Tehát termékenyülés, születés, alapreguláció, vagy öngyógyítás, gyógyulás külsõ segítséggel, majd a halál, illetve egészséges élet az utolsó pillanatig, s ezek számtalan variációja.

Nézzük, meg ezután mi történik energetikailag az aurával, a különféle betegségek terén:

Heveny betegség esetében az aura visszahúzódik az egész testfelületen-, azaz energetikailag “takarékra” állítja a szervezetet, s valamennyi erõt, energiát a gyógyításhoz összpontosít-, megjelenik az egészség hologramja, s beindulnak az öngyógyítási folyamatok. Ha a “szorgalmas bioenergetikus” gyógyítási kényszertõl vezérelve úgymond megszünteti a többlet energiát, ezzel eltüntetheti az egészség hologramját is, azaz a tényleges gyógyulás helyett, csak az úgynevezett tartósan tünetmentes állapot alakul ki.

A krónikus degeneratív betegségek kiegészítõ terápiájában azonban a bioenergetikusnak igen nagy a szerepe, mert kézzel, harmadik szemmel, vagy egyéb módon oda imaginálja a funkcionális hologramot, ahol az aurában az üresség, azaz a hiány van, s ezzel segíti az öngyógyítást. A csakratisztitások, energia pályatisztítások, s minden egyéb, csak ennek a rendszernek a megvalósulását segíti elõ. Mindezekbõl látható, hogy a magasszintû energo-informatikai terápiának köze nincs az energiaadáshoz, annál lényegesen komplexebb spirituális cselekedet.

A bioenergetikus tehát a hagyományos természetgyógyászati öngyógyító terápiákat a legmagasabb szintrõl segíti elõ, amennyiben erre képességei adottak, s anatómiai, élettani, s egyéb ismeretei korrektek, s a mindenkori tudás, s szakmai színvonal magas fokán állanak.

Béky László Az AURA Természetgyógyászati Gyógyító és Oktató Központ Igazgatója.