Itt a NYÁR csupa nagybetûvel- kinyíltak a határok , egész Európa karnyujtásnyira került, belékerültünk egy soha nem látott nagy áramlásba, s ki-ki lehetõségei szerint él is vele.
A nyaralás, a szabadság legyen igenis a feltöltõdés, a hétköznapi gondoktól való szabadulás ideje, s amennyiben erre van mód, kerüljünk ki a mindennapok megszokottságából, hisz maguk az uj ingerek is, azzal, hogy mások, mint a megszokottak, pihentetõleg hatnak reánk.
Egyre többen választják azokat az utakat, amelyek repülõvel ugyan pár órányira vannak, de kulturájuk, éghajlatuk, táplálkozási és egyéb szokásaik, nem beszélve a vallási eltérésekrõl, egészen mások, mint amit itthon is megszoktunk.
Az élet csodája szerte e kerek Földön, hogy a mikroszervezetektõl elindulva, lánc képzõdik az emberig bezárólag. Ez alatt azt értjük, hogy a növény és állatvilág teljes vertikuma mindenütt megtalálható, s ebben a nagy rendszerben az egymásra utaltság, azaz a simbiózis mindenhol megtalálható. Minden tájra, földrészre, kisebb, vagy nagyobb egységre megvannak az oda jellemzõ élõlények, amelyek évmilliók alatt alakultak ki olyanná, mint amilyen formában most vannak. A természer rendje tehát megkülönbözteti az alábbi formákat:
-eubiozis- azaz olyan boldog együttlét, amikor minden élõlény megtalálja a maga helyét a rendszerben, s ebben a rendszerben jól is érzi magát.
-simbiozis az együttlét hasonlóan jó formája, de itt már egyes fajpknak igen csak erõs alkalmazkodó képességrõl kell tanubizonyságot tenni. de az egyensúly megvan.
-disbiozis- az együttlét olyan formája, amikor valamely belsõ vagy külsõ ok miatt megbomlik az egyensúly s, az egész rendszer kisebb, vagy nagyobb mértékben sérül.
Ez a sérülés lehet a mikro szervezetek zavara, de lehet az egész rendszer megbomlott egyensúlyi állapota is, amikor végsõ soron az ember is sérül.
Szükségersnek tartom ezt a szakmai bevezetõt megmagyarázni, mert e nélkül nem értenénk meg egyes trópusi, vagy tõlünk eltérõ adottságu helyeken szerzett, elsõsorban emésztõszervi betegségeink ok okozati összefüggéseit.
Az évmilliók alatt kialakult rendszer tehát vonatkozik a talajlakó mikróbákra, az emberben élõ mikro szervezetekre, s magára az emberre is. Mindenki abban a rendszerben egészséges, ahová születetett. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy örökké saját falunk határain belûl kell élnünk, hanem azt, hogy ha valami eltérõt tapasztalunk magunkon, az nem biztos hogy fertõzés, hanem elsõsorban szokatlanság.
Ismerõs szinte mindeki elött, ha más faluba, városba megy, s iszik az ottani vízbõl, bizony kialalkulhatnak nem kívánatos hatások- pl hasmenés, átmeneti rossz közérzet. Minél távolabbi, s tõlünk eltérõbb a környezet, annál nagyobb a zavar a szervezetben. Idegen földrészen nemcsak a víz, hanem a levegõ pora , s bármi is tartalmazhat olyan mikro organizmusokat, amelyek az ott élõk számára természetesek, s reánk nézve már zavart okoznak.
A hirtelen reánk törõ általános rosszullét, a láz, a profúz hasmenés, a teljes el erõtlenedés a legismertebb tünet együttes. Ezeket bélfertõtlenítõ oirvosságokkal, s gyógynövény teákkal/lósóska mag fõzet, tölgyfakéreg fõzet / valamint olajlevél készítményekkel, perae és pro biotikumokkal jól lehet kezelni. Ha pár nap alatt nincs javulás, orvoshoz kell menni, aki szükség szerint intézkedik.
Az ilyen esetek megelõzésére természetes, hogy csak forralt vizet, teát érdemes fogyasztani, vagy lezárt originált üvegü leveket, de a piaci zöldségek, gyümölcsök fogyasztása is csak a megfelelõ higiénés rendszerek után javasolt.
A hasmenéses utasnak igen fontos tudnia, fõleg gyermekek esetében, hogy a kiszáradás veszélye fennállhat, tehát a folyadék pótlás éppen úgy hozzátartozik a teápiához, mint a bélfertõtlenítés.
A kellõ alapossággal megtartott higiénés elõvigyázat nagyban elõsegítheti a zavar mentes utazást.
Béky László