A hivatalos álláspont szerint a daganatos betegek talpreflexológiai kezelése, vagy teljes egészében, vagy részben ellenjavallt.
Az AURA Természetgyógyászati Gyógyító és Oktató Központban 1991 óta foglalkozunk daganatos betegek komplementer terápiájának összeállításával, amelynek minden esetben tükröznie kell azt a megváltozott életszemléletet, ami kritériuma az állapot jobbításnak, vagy az állapot elviselésének..
Mindig a léleké az elsõbbség.
Amennyiben a betegnek nincs életcélja, s nem tudja energiáit, gondolatait a cél elérése érdekében koncentrálni, akkor kicsi a valószínûsége annak, hogy a szervezet psziho- neuro – immunológiailag támogatni tudja az elérendõ célt.
Elsõ tehát az életcél kitûzése, ezt követi a táplálkozási rend, a különféle külsõ és belsõ fitó terápiás módszerek, a fiziotherápia, a táplálék kiegészítõk szakszerû összeállítása, nem utolsó sorban az energetikai és masszázs terápiák, valamennyi mindég egyedileg összeállítva. Mindezeknek azonban szorosan kapcsolódniuk kell a szakorvosi ellátáshoz. Téves az a felfogás és káros is, amely a daganatos beteget kivonja a hivatalos medicina hatáskörébõl, mondván, ” hamár elrontották a kemoterápiával, nem tudok mit csinálni” Sajnos természetgyógyászati körökben eléggé elterjedt ez a fajta hozzáállás.
A daganatos betegek leginkább lélekben sérülékenyek. Ezért bárminemû terápiájukat, így a masszázst is, csak kellõ intelligenciával, és empátiakészséggel rendelkezõ személy végezheti, de csak akkor, ha már más területeken megfelelõ mélységû gyakorlata és rálátása van a gyógyításra.
A terápia minden esetben figyelembe veszi azokat a lelki és testi állapotváltozásokat, melyek akár a progresszió, akár stagnáció, vagy regresszió felé vezetnek.
A masszázs legyen éppen az elsõ, vagy tartson akár a kúra közepén, minden esetben csak a páciens aktuális állapotához igazodva történhet, kész sémák nélkül. Minden esetben hagyni kell, hogy a páciens “kibeszélje” magát, s ezeket az információkat is be kell építeni a programba. De ha a bizalom légköre teljes, s a páciens nem akar megszólalni, azt is el kell fogadni. Ilyen esetben a páciens mélyen alszik, s ekkor valóban gyógyul!!! A kezelés az elsõ percekben cirógató, simogató jellegû legyen, hiszen ez az alap információszerzés, illetve kúra esetében az összehasonlítás a korábbi állapottal, amihez igazítva kell a mindenkori masszázst elvégezni.
Igen fontos, hogy ahol a primer daganat, valamint az áttét, vagy mûvi beavatkozás történt, ott a masszázs csak cirógató, simogató, azaz információszerzõ és összehasonlító lehet. Össze kell tudni, hasonlítani a reflexológusnak a korábbi állapotokhoz képest a mindenkori helyzetet, s ennek értelmezésébõl derül ki, hogy adott helyzetben mi a követendõ terápiás teendõ.
Rendelõmben kidolgoztuk a regresszív információszerzés és korrekció, valamint a progresszív programozó masszázs rendszereket. Ennek lényege, hogy megváltozott tudatállapotban a múltból, mintegy elõhívjuk mindazokat az információkat, amelyek a még egészséges, még nem beteg, de már “érintett”, a már kialakult jelen állapot, majd a komplex terápia eredményeképpen a jövõbe történõ kivetítésével láttatjuk magunk elõtt, de a klienssel is az elérendõ, megvalósítható célét. A kompetencia csak ezeken a határokon belül terjedhet, e határokat nem léphetjük át, mert azok nem a hit visszaadása, hanem a felelõtlen hitegetés kategóriájába tartoznak.
A masszázsnál az empatikus, spirituális és materiális kapcsolat felvétel, valamint az összehangolódás után, az elsõdlegességet mindig a kiválasztó szervrendszerek élvezik. Ezután következik a keringés és a nyirokrendszer, majd a belsõ-elválasztású mirigyrendszer, és a többi rendszer.
Sohasem zónákban, hanem mindig rendszerekben gondolkodunk, s ebben figyelembe kell venni a kínai rendszert is, pl. tüdõ-vastagbél kapcsolat. A kiválasztó rendszernél mérlegelni kell a máj és vese terhelhetõségét s nem egyszerre intenzíven, hanem többször vissza, visszatérve, szakaszolva kell masszírozni a kérdéses területeket -“a nem ártás szabályának maximális figyelembevételével!
Igen fontos tudni azt, hogy a szervezet egyszerre jóval több oldalról van megterhelve, mint normál esetben. Ott van maga a betegség, annak valamennyi testi, energetikai és lelki vetületével, ott van a sugár, vagy kemoterápia terhe, s ott van mind az az anyagi teher is, ami ebben a helyzetben sajnos elkerülhetetlen. Mindezek álladó nyomasztó teherként jelentkeznek.
A lélek terápiájának tehát ott kell jelentkeznie, s sok esetben ez is a reflexológus feladata, hogy elérje a beteggel azt az állapotot, hogy ne a betegség ellen küzdjön, hanem mindenkori állapotát elfogava, hittel- ez elsõsorba Isten hit, -de lehet más is, az egészséges életet célozza meg, s ne valami ellen küzdjön, ami energiavesztés, hanem minden erejét az elérendõ cél érdekében mozgósítsa. Lényegileg ugyanarról van szó, csak az irányultság merõben más. Tipikus esete ez a félig üres és félig telt pohárnak.
Természetesen, ha a kór a kiválasztó rendszerek egyikén van, akkor a kérdéses területeket úgy kell tehermentesíteni a komplex terápiával, hogy átmenetileg a többi kiválasztó rendszer képes legyen, a megnövekedtet feladatot ellátni!
A masszázsnál rendkívül fontos a reflexológus és a páciens egymást elfogadó kapcsolata. Ebben a kapcsolatban egyik részrõl sem lehet, a legkisebb diszharmónia sem, hisz a masszázs a daganatos betegségeknél inkább energoinformatikai pszichoterápia, mint materioterápia.
A masszázs körülményeire tehát fokozottan kell figyelni, a körülményeknek a teljes diszkréciós és spirituális követelményrendszernek kell megfelelniük, mert a legkisebb zavaró tényezõ a sérült lelket megzavarhatja, s az azonnal visszahat a testi állapotra is. A kellõ világítás, de nem túl erõs fény, a kellemes hõmérséklet, a személyre kiválasztott aroma és halk, lágy zene, az égõ gyertyák, a kikapcsolt telefon, a tiszta lepedõ és törölközõ, a jól kondicionált, lelkileg, testileg, energetikailag kiváló állapotban levõ reflexológus, s a páciens részérõl a teljes elfogadottság és befogadottság mind nélkülözhetetlenek. Jó, ha masszázs közben csönd van, de az is megengedett, ha a páciens mindenkori állapotával kapcsolatos, vagy az egyéb, õt érdeklõ témákat megbeszélik. A beszélgetést lehetõleg a páciens kezdeményezze. Nem ritka, hogy az összeszokottságnak és az elfogadottságnak köszönhetõen, a páciens éppen a talpreflexológusnak nyílik meg s egész tönkrement életének minden terhét a masszõrnek “adja át”. Ezért szükséges a már elõzõekben leírt személyi követelményrendszer.
Gyakori, hogy a páciens magával hozza kedvenc kazettáját, vagy a terapeutával közösen választanak valamely kellemes zenét. Ez a zene aztán, mint az aroma és az egyéb kellékek is kísérõi a gyógyulási folyamatnak, s a mélytudatból bármikor elõhívhatóak.
A kivitelezéskor óvakodni kell az olyan szabályoktól, hogy ezt vagy azt a zónát ennyi és annyi percig, ilyen-olyan erõsséggel kell masszírozni. A daganatos betegségek esetében ugyanis minden kezelés egyedi, egyszeri, és megismételhetetlen, s csak akkorra és annak szól, és csak azzal a terapeutával kapcsolatos, aki a kezelést végzi. Lehet, hogy egy másik reflexológus teljesen másként kezelt volna, s az is hatásos lenne. Pontosan az a csodálatos az egészben, hogy több úton is eljuthatunk a célba! Ugyanakkor a többféle kezelési módszer és gyógyító váltogatásának hallatlanul nagy a veszélye is, mert nem lehet tudni, hogy a jó szándék ellenére hol vannak az ütközõpontok, és egymás hatását kizáró módszerek.
Amilyen óvatos a kezdés, olyan óvatos, vagy tán még óvatosabb legyen a befejezés. Az elválást ajánlatos elõbb jobb, majd a bal kéz csigalassúságú simításával elvégezni.
Sem a masszázs alatt, sem utána nem szabad éreztetni a pácienssel, hogy bármilyen szinten függ a reflexológustól. Ellenkezõleg azt kell benne kondicionálni, hogy a reflexológus csak az öngyógyító program megvalósulásához nyújt segítséget. Bármilyen negatív elváltozást észlelt a reflexológus, azt azonnal az elsõ alkalommal tilos közölni, mert meglehet, hogy csak valami banális energetikai diszharmóniáról van szó, amit a szervezet szinte órák alatt kiküszöböl. Ha azonban a kúra alatt ez az állapot stabilizálódik, esetleg tovább romlik, meg kell találni a közlésnek azt a módját, ami nem okoz semmiféle riadalmat. A masszázs alatt különben is – verbálisan és nonverbálisan is – csak az elérendõ egészségre kell koncentrálni, legkevésbé sem szabad a betegség ellen küzdeni, mert a küzdelem arányában súlyosbodhat a betegség.
A verbális és nonverbális viselkedésnek teljes azonosságot kell mutatnia, mert ha a nonverbális szintrõl bármilyen negatív információ érkezik, az az egész terápiát tönkre teheti. A masszázs ideje elõre nem dönthetõ el, az a mindenkori helyzettõl függ, s a masszázst is a páciens “vezérli”, a terapeuta ehhez alkalmazkodik!
A terapeuta és a páciens kapcsolata lehet baráti, de a kezelés komolyságát meg kell õrizni. Nem ajánlatos egy-egy kúra alatt az öngyógyító rendszer mûködését állandó orvosi kontrollal megzavarni – mert ebben az esetben a páciens nem képes ellazulva a gyógyulásra összpontosítani, hanem feszült lélekkel a labor eredményeket várja.
A természetgyógyászati kúra lehetõleg legyen párhuzamos valamely orvosi terápiával, s az idõszakos orvosi kontrolok feleljenek meg a természetgyógyászati kontrolálásnak is, amelynek akkor kell megtörténnie, amikor egy- egy kúra részideje elérkezett. Lehet ez valamely fitoterápia vagy fiziotherápia vége, de lehet például holdfázis változás, vagy bármi más.
Sem a romlást, sem a stagnálást, de a javulást sem szabad pusztán egy rendszer eredményének tekinteni. Romlás esetén szükséges az egész orvosi és természetgyógyászati terápia felülvizsgálata. Javulás esetén azonban nem illõ az eredményt a természetgyógyásznak magáénak vindikálni, mert a gyógyulás egyedül Isten ajándéka és az csak a páciensnek szól!
Nekünk a feladatunk a negatív és pozitív eredmények korrekt értékelése, s a következtetések lebontása, s ennek alapján a mindig személyre szóló terápia naprakész korrigálása.
Béky László