Mintegy 30 éve kísérem figyelemmel a gastroenterológia e kényes területét. Tapasztalataim részben azonosak, részben eltérõek a klinikai orvostudomány e téren kialakult nézeteivel.
A terápiás gyakorlat terén a különbségek még inkább szembeötlõek. A páciensekkel történõ – egész életüket felölelõ – beszélgetések során kiderül, hogy a genetikai, alkati adottságokon kívül, panaszaik kialakulásánál mindig megtalálható valamilyen lelki trauma, amelynél vagy egyszeri, de akkor katartikus erejû, vagy tartós stresszhatás játszik szerepet.
Az okok nem egyszer visszanyúlnak a méhen belüli fejlõdési szakaszba is – pl. nem kívánt gyermek – hátrányosan szocializált szülõi háttér stb.
A hatások nagyon sokszor már csecsemõkorban összeadódnak.
Az ilyen csecsemõ, késõbb kisgyermek bújna szüleihez, de ugyanakkor fél is tõlük vagy egyiktõl, vagy mindkettõtõl, s ennek következtében például köldök kólika, ekcéma, idegesség, feszültség jelentkezik.
A fejlõdõ lélek megérzi a családi konfliktus helyzeteket (!}, s reakcióiban sokféleképpen válaszol azokra.
A késõbbiekben a helyzet tovább romolhat – például iskolában, ha konfliktus helyzet alakul ki akár társaikkal, akár a pedagógusokkal. Az ilyen gyermek gyakran az osztály bohócává válhat – ha nem sikerül pozitív értelemben középpontba kerülnie, akkor elfogadja a számára megalázó, negatív helyzetet is.
Az ilyen gyerekre rámásznak a többiek, minden balhét õ visz el, vele van legtöbb gondja a pedagógusoknak – de elõfordulhat ennek épp az ellenkezõje is. A végletesen introvertált lelkû gyermek, aki semmi gondját, baját nem osztja meg senkivel, csak nyeli a fájdalmakat, megaláztatásokat, képtelen megemészteni az élet kihívásait.
Késõbb kamaszkorban akár fiú, akár lány – jöhetnek az elsõ szerelmi csalódások, amelyek tovább súlyosbítják a helyzetet.
Az élet újabb és újabb kihívásai, a mindennapi kudarcok, amelyeket az egészséges lelkû személy szinte meg sem érez, egyre jobban megterhelik a lelket, a bizonyítási kényszer s a sikertelenségek egyre instabilabbá teszik a már amúgy is sérült idegrendszert, így fokozatosan egyre több testi tünet is jelentkezhet.
Az ilyen gyermek nem ritkán valamely betegségbe menekül ösztönösen, kivonja magát a forgalomból – így tud szervezete megpihenni, vagy éppen ennek ellenkezõjeként újabb és újabb feladatokat vállal – mintegy bizonyítva saját magának és környezetének, hogy lám nélkülem nem mennek a dolgok, milyen fontos a személyem!
Hasonló konfliktusokkal terhelt a párválasztás, az elsõ munkavállalás, a munkahelyen való bizonyítás, az anya és apaszerep egyszóval: megfelelés a mindennapi élet kihívásainak. Az emberi szervezet számtalan módon képes válaszolni a környezeti hatásokra -s a baj, a betegség mindig ott jelentkezik, ahol genetikailag leginkább sérülékeny a személy. Jelen esetben az irritábilis colon szindrómától a colitis ulcerosán keresztül a malignus folyamatokig haladva.
A lelki pasztoráció elsõdlegessége azonban a terápiás gyakorlatban nem mindig valósítható meg. Akik életüket két lábbal a talajon, inkább a fizikai lét közelében élik,
azoknál a terápiát is fizikai oldalról illõ megközelíteni, természesen a lelki tényezõket is figyelembe véve. Az inkább ntelkizõ” személyeknél a pszichoterápia, a mentálhigiene kapja az elsõdlegességet.
A személyre szóló terápia összeállításakor mindig figyelembe vesszük azokat a külsõ, belsõ tényezõket, amelyek lelki, szociális és egyéb szempontok alapján a még elviselhetõ szinten vannak.
Mindenkire csak akkora terápiás súlyt szabad helyezni, amit el is bír! Ha a terápia súlya meghaladja a lélek vagy a test teherbíró képességét, akkor az egész terápia válik végrehajthatatlanná! Így a páciens rosszabb helyzetbe kerül, mint korábban volt.
A több ezer hozzám forduló beteg esete közül, néhányat röviden ismertetnék okulásképpen.
Akik az általam javasolt terápiát betartották, azoknál – kevés kivétellel – jelentõs állapot javulás állt be.
A gyógyulás folyamatát azonban esetenként megtörheti egy-egy rövid ideig tartó, átmeneti rosszabbodás. Az állapotromlás gyakran épp akkor következik be, amikor látszólag minden tökéletes, a lélek is nyugalomban van, jól megy a diéta, s a páciens rendszeresen sportol (ez is része a terápiának a kellõ endorfin-szint elérése érdekében). Mégis panaszkodik a páciens, hogy valami nem stimmel, mert iszonyatos hasmenés alakult ki, s ez az állapot akár 1-2 napig is eltarthat. Ilyen esetek nem egy-egy személynél, hanem egyszerre több páciensnél fordulnak elõ. Feltevõdik a kérdés, hogy talán valamely általunk még nem ismert kozmikus hatásnak tulajdonítható az átmeneti állapotromlás.
Ilyenkor a nyugtató szó, a kúrába vetett hit erõsítése átsegíti a nehéz napokat megélt pácienst.
A teljesség igénye nélkül néhány tipikusnak mondott esetet ismertetek:
B. R. 7 éves kisfiú, az Alföldön egy többszörösen sérült családban született. Szülei elváltak, özvegy nagymamája neveli.
A gyermekkel és nagymamájával folytatott mély feltáró beszélgetés során kiderült, hogy tán az apa kiléte sem biztos.
A gyerek már a magzati életben is nyugtalan volt. Korán kikéredzkedett 7 hónapra jött a világra. Anyukánál nem indult meg a tejelválasztás, gyakorlatilag cukros teán és mûtáplálékon nõtt fel. Széklete sohasem volt rendes, piciny gyermekkorától széklete hol bogyós, hol híg!
Az iskolában nehezen kezelhetõ, gyakran szól rá a tanító néni, otthon is csak a szidást kapja. Jó szót sohasem kapott. Másfél éve naponta 6-8-lo alkalommal van széklete, erõs gáz és nyák kísérettel. Háziorvosa faszénkúrán tartja.
Ebben az esetben az elsõ feladat a családi szocializáció rendezése volt. Ezt követte a szigorú diéta összeállítása, a tea és masszázskúra beállítása. A gyermek pár hónap alatt lelkileg összeszedte magát, széklete rendezõdött, osztálytársaihoz való viszonya sokat javult, lassan-lassan már kacagni is képes.
21 Z. J.- 33 éves tanítónõ. Férje, elhagyta, két kiskorú gyermekét egyedül neveli. Munkahelyi fõnöke folyamatosan megalázó testi kapcsolatra kényszeríti. Már 8 éve a válást megelõzõ évtõl kezdõdõen – egyre gyakrabban van nyákos, véres széklete – általában naponta 10- 12 alkalommal. Több, mint 6 éve gyógyszeres kezelés alatt áll, 2 éve steroid kiegészítést is kap. Az eredmény késlekedik!
Terápia:
Az elsõ beszélgetés hatására otthagyta a számára megalázó és kiszolgáltatott helyzetet teremtõ munkahelyet, és a szomszéd városban vállalt állást. Szabad idejében nyelvórákat ad, így jövedelme több, mint elõzõleg volt.
A diéta, a gyógynövény teakúra, a masszázsok, után lélekben is “utolérte” magát, új barátjával végre ismét igazi nõnek érzi magát férjhez ugyan nem megy többé, de tervezik a közös babát.
3/ K. B. nyugdíjas erdõmémök. Egész életében beosztott volt, bár fõnökei utasításait elfogadta, de valahogy soha semmi sem sikerült neki. Bármit bíztak rá, az balul fejezõdött be. Egyik fegyelmit a másik után kapta, prémiumot, jutalmat azonban sohasem.
A rendszerváltás után csupa fiatal, agilis kolléga került vezetõ beosztásba, akik egyre jobban táncoltatták”. Ekkor már reggelente hányt, napi 10-15 nyákos, késõbb véres széklete volt. Feletteseivel gyakran órákat töltött együtt a területén, s idõközben többször le kellett maradnia, hogy dolgát elvégezhesse. Egyszer külföldi vendégeik voltak, s neki kellet kísémie a prominens csoportot. Ez alatt 6-szor kellett székelnie ezt a külföldiek rosszallóan szóvá is tették. Ettõl kezdve a háta mögött csak vén sz….-nak szólították. Annyira elkeseredett, hogy öngyilkossággal is megpróbálkozott. Testileg – lelkileg összetört állapotban került a rendelõbe.
A pszichoterápia, a mentális segítségnyújtás, a diéta, a teakúra megtette a hatását. K. B. végre a sarkára állt. Földet bérelt, ma már jól mûködõ csemete kertje van. Sikertelen házasságát lezárva, végre megtalálta igazi párját, egy korban hozzá illõ hölgy személyében. Széklete azóta is rendezett, fizikai ereje – beleértve a férfierõt is – egyre jobb.
4/ Dr. N. N. még a rendszerváltást megelõzõen ment nyugdíjba. 1956 után
vezetõ beosztásban volt, számtalan perben õ készítette elõ az ítéletet
Újabban éjjelente megjelenik elõtte a tárgyalóterem, folyik a tárgyalás, érzi és tudja, hogy jogtalan az ítélet… Gyakran kiveri a verejték, halálfélelmei vannak, sokat sír, önmagát vádolja, hogy miért viselkedett így!
Széklete közel 10 éve nyákos, véres, híg mindez naponta alkalommal jelentkezik. A rectoscopia a sigmában atipusos sejteket mutatott ki!
A diétát, a gyógynövény teakúrát pontosan betartja, azonban az orvosi terápiát az elsõ perctõl fogva elutasítja. Javaslatomra megkeresztelkedett, készül a további lelki tisztulásra. Szeretne életgyónást végezni, de ehhez még nincs meg a kellõ lelki ereje. A terápia jelenleg csak tüneti jellegû, átmeneti eredményeket ér el. Végleges javulás csak lelki nyugalmának visszanyerése után remélhetõ.
5/ K. K. 25 éves egyetemista lány. Egyedüli gyermek, szülei az egészségügyben vezetõ állást töltenek be, s a közszolgálatnak szentelik minden percûket. A gyermeket nevelõnõk felügyelték. Elvárták tõle már általános iskolában is a maximális teljesítményt. Természetesnek számít, hogy színjeles, s emellett különórákra is jár: német, jazz-balett, lovaglás, tenisz, zongora. Mindenre van idõ,
csak arra nincs, hogy gyerek és kamasz legyen! Az elsõ szerelmet is elkerüli,-mért nincs idõ a randevúra.
Még most, 25 évesen is lány, barátja soha nem volt. Az irritábilis colon syndroma tünetei már serdülõkorban is jelentkeztek, de sem szülei, sem õ nem tulajdonítottak ennek jelentõséget. Az egyetemen tovább ment a megkezdett úton, végig osztály elsõ volt. Az utolsó évben már mintegy 8 kg-ot veszített súlyából, s napi 8- 12 nyákos, véres széklete van. Erõtlen, vérszegény, hangja halk, fakó. A betegség valamennyi tipikus tünete jelentkezik nála.
Javaslatomra egy évhalasztást kért és kapott az egyetemen. Ez alatt mezõgazdasági fizikai munkát végzett, sportolt, és életében elõször végre találkozott a nagy Õ-vel – megtapasztalta a szerelmet.
A megváltozott élet, a diéta, a kúra egyéb hatásainak következtében kivirult, boldog és elégedett – alig várja, hogy doktorálhasson.
A bemutatott esettanulmányok arra hívják fel a figyelmet, hogy a fizikai szintû terápia a pszichoterápia nélkül nem teljes értékû, valamint arra is, hogy a materiális terápiát nem lehet és nem is szabad darabjaira szedni, mert csak holisztikusan fejti ki hatását.
Az elmúlt évtizedben hozzám érkezõ számtalan köszönõ telefon és levél ismertetésétõl eltekintek, mivel a terápia eredményét illetõen lényegileg hasonlóról számolnak be.
Általános tapasztalatom, hogy aki felelõtlenül és fegyelmezetlenül étkezik, annál késik, vagy elmarad a várt eredmény. Az ilyen személyek hajlamosak arra, hogy az elmaradt állapotjavulásért másokat tegyenek felelõssé, míg azok, akik betartották a terápia minden pontját, igen kevés kivételtõl eltekintve állapotuk jelentõs javulásáról számoltak be.
Maga a javulási folyamat nem minden esetben egyenletes. Mindig voltak és lesznek visszaesések, de aki ekkor sem adja fel a terápiába vetett hitét és bizalmát, s töretlenül halad tovább a megkezdett úton, az elõbb-utóbb biztosan célba ér. Ezzel a meggyõzõdéssel kívánok mindenkinek, aki az általam javasolt – talán szigorúnak tûnõ – terápiát betartja, erõt és kitartást, valamint sikerélményeket a gyógyulás során, melyeket kizárólag saját öngyógyító képességének köszönhet.
Kérek mindenkit, hogy a kúrával kapcsolatos esetleges negatív tapasztalatait is szíveskedjen megosztani velem, hogy ezekbõl okulva a terápiát tovább finomíthassam.
Béky László