Ahhoz, hogy a szervezet ténylegesen felfrissüljön, kipihenje magát, s újra tettrekész, energiával feltöltött állapotban kerüljön, a ritmusváltásra van leginkább szükségünk. Ez alatt azt értjük, hogy a napi munka után jönnek a családi vagy egyéb elfoglaltságok, majd a napi valahány óra alvás.
Ez utóbbi legyen elegendõ ahhoz, hogy a napi fáradalmat ki tudjuk pihenni.
A napi ritmus váltás alatt pedig az értendõ, hogy a szervezet nem tûri a tartós egyoldalú terhelést. Tehát, aki irodai munkát végez, annak igenis kötelezõen valamely szabadtéri dinamikus mozgást, vagy egyéb sportot kéne végeznie, míg akik fizikailag fáradtak el, egy jó könyv elolvasása nyujthat kikapcsoplódást, megpihenést.
Más a helyzet azonban az évi szabasággal. Erre azért van szükség, hogy lehetõség szerint a mikro környezetbõl is kerüljünk ki és más környezetbõl mentül több olyan információval gazdagodjunk, amelybõl egy jó pár hónapig, esetleg a fényképek nézegetésével évekig töltõdhetünk.
Mi ezzel szemben a hazai gyakorlat, aminek sajnos- egyre többen áldozatai leszünk!!!
Szabadság alatt is be-be rohangálás a munkahelyre, mobil telefonon úgymond tartani kell a kapcsolatot, nehogy valami fontos dologból kimaradjunk, SMS-en “lekérjük” a legfontosabb póstánkat, be be térünk valamely számítógépes kávézóba, s éljük ugyanazt a mókuskerekes életet, mint a hétköznapokban.
Vagy , ami szintén tipikus, befizetünk valamely-anyagi lehetõségeinktõl függõ – egzotikus utazsára. Az utazás indulása általában szombat reggel történik- mondjuk Ferihegy-2 rõl. A gyakorlat az, hogy elõzõ nap még dolgozunk, éjjel jön a csomagolás, holt fáradtan ülünk fel a gépre, s sem idegrendszerünk, sem fizikumunk nem képes hasonulni azzal a tájjal, országgal, szokásokkal, ahová érkeztünk.
A fáradt, feszült idegrendszerû túristának aztán semmi sem jó. Beléköt az élõ fába is és a szegény idegenvezetõ nem tudja, hogy mi a baj. Az út végére aztán még fáradtabbak leszünk mint idefelé- s ha ezt még egy nem kívánt de menetrendszerüen jelentkezõ hasmenés vagy egyéb fertõzés követi, oda az egész pihenés, oda az élmények, örömök összessége, csak a keserûség marad. Hazaérkezés vasárnap este, s másnap reggel ujra megindul a napi taposómalom. Pár nap, s az egész úgy kihullik az emlékezés rostáján, mintha ott sem lett volna, csak a fáradtdság, a feszültség marad.
Tegyük a szívünkre a kezünket!!! Ugye velünk is volt már hasonló helyzet!?!
A vizzel teli szivacs már uj vizet nem vesz fel, a tele írt tábára csak akkor tudunk ujat írni, ha az elõzõt letöröltük!!!
Tehát uj országban uj információkat csak pihent idegrendszerrel és fizikummal tudunk kellõen felvenni, s hagyni kell idõt arra, hogy legyen ezeknek idejük szépen leüllepedni, lcsendesedni, bejutni a tudattalanba, hogy onnan bármikor “elõhívható ” legyen.
Mi a teendõ tehát? Kellõképpen felkészülni az útra bédekkerbõl, vagy más módon, hogy tudjuk elõre, mi az amire számíthatunk, mi az amért az egészet vállaljuk. E nélül fejes ugrás az ismeretlen mélységû vízbe, amibe vagy beverjük magunkat, vagy túl nagy a sodrása, azaz nem érezzük benne otthon magunkat.
A másik!!! Anyagi erõnket lényegesen meghaladó uzatásnál, fõleg, ha nálunk jobb anyagi kondiciókkal rendelkezõkkel vagyunk egy utazáson, nagyon feszélyezve érezhetjük magunkat. Ide is igaz a régi bölcs mondás: addig nyujtózkodjunk, ameddig a takarónk ér.
Ajánlatos az tervezett utazás elött már jó pár nappal elõre alaposan kipihenni, kialudni magunkat, lélekben kondicionálni az egész utat.
Sokan abba a hibába esnek, hogy az egész évi fizikális semmittevést minden elõzetes elõkészület nélkül , két-három heti intenziv sportolással akarják behozni. Eredmény, a rengeteg sérülés, törés, zúzódás.
Ugyanez vonatkozik a napozásra is, habfehér bõrrel két hét alatt a tengerparton csak napszúrást és leégést lehet szerezni.
De sorolhatnám a tipikus kisember szindróma következményeit is-
,Az egész évben beosztottként görnyedõ-igenis fõnök-átlagjánosokat, akik két hét alatt akarnak Valakik lenni, s sokkal többnek látszani annál, mint akik. Igen sok lelki és fizikális sérüléssel találkoztam ebbõl a körbõl is.
Összefoglalva: A nyaralásra jó elõre fel kell készülni, s ténylegesen LE KELL TENNI mindazt, amit egész évben kötelességszerüen viszünk, mert e nélkül a következõ idõszakban egyre nehezebben fogjuk cipelni- s az válik teherré, ami az egész életünk mzgató rúgójaként kéne hogy megvalósuljon.
Béky László Az AURA Természetgyógyászati Gyógyító és Oktató Központ Igazgatója.